ötkilós

Nos, a kis ötkilós most épp Billinger Barna műhelyébe készül átkerülni, miután megkapta a wash-primer bevonatot. Én a hétvégét kint töltöttem (immár másodszor) Londonban, egy nagyon jól sikerült látogatás keretében. Ilyenkor az ember mindig rádöbben mennyire messzire vagyunk dolgoktól, amik ott természetesek. Az első rögtön a közlekedés. Egy percig nem hiányzott az autó. (most nem az ötkilósra gondolok :) ) Annyira jól szervezett, és gyors a kinti metró és busz hálózat, hogy az ember nem is kíván autót használni a városban. (arról nem is beszélve, hogy így bűntudat nélkül hódolhat az ember a britek által is számos változatban előállított élvezeti folyadéknak, nevezetesen a sernek!) Aztán az emberek. Persze ennek köze lehet ahhoz, hogy London egy iszonyatos olvasztótégelye a különböző nációknak, de mégis sokkal élhetőbb a város, közvetlenebbek az emberek. (persze, tudom ott sem fenékig tejfel minden). Éééés mivel egy sörreklám is csak akkor lehet sikeres, ha ven benne legalább egy dekoltált csaj, ejtsünk néhány szót a nőkről. Bár a szakmában nyúlásként számon tartott soproni reklám szerint, nálunk a legszebbek a lányok, ezt cáfolnom kell. Illetve árnyalnom. Lehet, hogy nálunk a legszebbek, de hogy nálunk a legrosszabbul öltözöttek is, az biztos. Kint most iszonyatos divat a leggings, vagy mondjuk magyarul, a cicanadrág. (Lányok, lehet készülni! Még egy év és hozzánk is elér!) DE! Nincs kétségem afelől, hogy mire hozzánk ér, mindenféle rikiíó színű darab fog hódítani, míg kint szigorúan a fekete megy, lapos talpú cipővel. És bizony, mint mindent, ezt is azok fogják először (és utána még sokszor, lehetőleg magas sarkúval) magukra húzni, akiknek a férfi szemek ellen elkövetett merénylet miatt, büntiből egy sötét szobában kellene gubbasztani, és 1000x leírni, hogy nem veszek fel csípőfarmert, és különösen nem guggolok le benne, hogy kilátsszon a tangába szorított istálló, ha csak a fenekem külön 100 kilós. (mondjuk a guggolás 100 kiló alatt sem javallott!) Kint furcsa módon van annyi önismerete a nőknek, hogy nem vesznek fel olyan textildarabot, ami előnytelen a számukra. (persze, nem 100-ból 100, de nem is mint nálunk 100-ból 10!) Így történhetett meg az, hogy a brit nőkről felállított véleményünk a percepció hatására erősen megváltozott Karesz barátommal és csak ámultunk és bámultunk. Hát igen! London bébi!