A minap azon gondolkoztam, miközben a többi "jómunkásember" kényszerű és kevésbé örömteli társaságát élveztem a "tömeg" (sic!), közösségi közlekedés jóvoltából, hogy kár, hogy azokból a régi jó dolgokból semmi sem maradt. Aztán tovább gondolkodtam két nekem feszülő méretes hátsó rész között, és rá kellett jönnöm, hogy nem így van.

Hiszen van nekünk Tisza sport cipőnk, meg Sport szeletünk, (még akkor is ha nem nálunk készül) és bizony újra kezdenek visszatérni a mindennapi táplálékláncba a régi jó dolgok is. Most furcsán fog hangzani, de nekem például régi mániám a régi zacskós tej. Na, nem azért mert, szeretem ha a macskák hazáig követnek, a fenét! Csupán azért, mert abból a tejből még lehetett különösebb laca-faca nélkül aludt tejet készíteni. Az ember a savanyú tejet kint hagyta 1-2 napig, az meg tette a dolgát, és "megaludt". Egy ideje ilyen tejek nincsenek. Pedig lelkesen végzem minden "szuper" tejen a tesztet, de a végeredmény nyomokban sem az, amit szeretnék. Aztán a minap, midőn megsavanyodott (már ez is eredmény, hogy nem keseredett!) a Cserpes Sajtműhely által készített tej, gondoltam egy próbát megér! És láss csodát! Yesss! Az eredmény a régi időket idéző aludt tej lett. Tehát Cserpes Sajtműhely=MENŐ! 

De lássuk csak, mi is van még itt. Nem oly rég fedeztünk fel egy péket Szentendrén, aki Pismány városrészben él és dolgozik. No, ő olyan kenyeret süt, ami szépen öregszik, szárad, szikkad. Nem is csoda. Hiszen bevallása szerint nem használ semmilyen adalékot. Ha épp nincs időm kimenni hozzá, akkor a Lipóti Pékséget szoktuk választani, a kenyerük nekik is hasonló. (Itt lehet kapni egyébként Cserpes termékeket is)
No, tehát Pismányi Pék és Lipóti Pékség=MENŐ!