Sokoldalúsága ellenére a Fiat 500-asra nem lehetett azt mondani, hogy tágas. Illetve lehetett, hiszen ma is megteszik minden kisautó reklámkampányában, azonban ez az állítás annyira fedi a valóságot, mintha Csonka Picire mondanánk azt, hogy macsó.
Mindkét állítás alapja igaz, tehát el lehet férni az 500-asban, és Picinek is 1-el kezdődik a személyi száma. Azonban míg utóbbin alapvetően nem lehet segíteni, addig a
Fiat Multipla
Fiat mérnökeinek sikerült orvosolni a kis ötkilós problémáját. Mire az 500 giardiniera-t megalkották 1960-ra, addigra már az utakat rótta a 600-as, mai besorolás alapján egyterű változata, a multipla. Nos, talán emlékszünk, hogy nem oly rég a Fiat feltámasztotta a típust. Ha megnézzük az ős multiplát, akkor hamar megértjük, hogy újkori reinkarnációja miért lett olyan, amilyen. Ha nőkét kéne jellemezni a multipla külsejét, leginkább a randa nők bemutatása után az első megdöbbenést követő, "És hogy tetszik?" kérdésre hosszas tűnődés után adott "érdekes az arca" kiefejezést használhatnánk. Ezt az esztétika elleni merényletet szerencsére nem merték mégegyszer elkövetni a fiat tervezői, és nem multiplásították a kis 500-ast. A feladat korántsem volt egyszerű. Ami a legnagyobb gondot jelentette, hogy egy kombi számára meglehetősen rossz helyen volt a motor. Mivel a hátsókerék hajtás nem változhatott, így a mérnökökben, férfi emberek lévén hamar felmerülhetetett a gondolat: "fektessük le". És lőn, egy huszáros vágással 90 fokkal elforgatták a motort, így gyakorlatilag egy teljes értékű csomagtartót tudtak kialakítani. Persze, ahhoz, hogy ne kelljen gólyalábakat növesztenie az autónak hátul, illetve ne jelentsen gondot áthajtani egy földre ejtett centesimón, egy csomó alkatrészt át kellett tervezni. Ez olyan jól sikerült, (vagy annyira lusták voltak tervezők) hogy 18 évig, amíg gyártásban maradt a modell, nem is módosítottak rajta. (a teljesítmény adatai megegyeztek a 2 ajtós adataival 17,5 LE). Az autót 1960 májusában kezdték gyártani és hamar kedveltté vált.
A giardiniera-ban a lepényhalnak is csúfolt motor miatt, kényelmesen elfért 4 utas és a csomagjaik is. Ennek érdekében a karosszériát hátul kiszélesítették, megnövelték a tengelytávot, és dönthető hátsó üléseket építettek be. A kezdeti formájában 1965-ig maradt gyártásban, amikor a Fiat 500 F modell bemutatásával egyidejűleg némileg módosítottak a giardiniera-n is. A változtatások hasonlóak voltak a Fiat 500 F modellel bevezetettekkel, melyek egy része a gyártás optimalizását szolgálták, másik részük a biztonság növelésére koncentrált (nagyobb szélvédő, asszimetrikus fényszórók, stb.) Azonban a legnagyobb durranás a "libakergetős" ajtók nyudíjba küldését nem lépték meg. Túl nagy lett volna költségvonzata, így inkább változtattak egy picit az ajtók zárszerkezetén. (a libakergetős ajtók egyik legnagyobb hibája volt - azontúl, hogy egy figyelmetlen kiszállás során a hátulról érkező beléjük szublimálhatta az autóból kilépő utast - hogy menetközben hajlamosak voltak az erős menetszéltől maguktól kinyilni.) A gyártást áthelyezték Mirafioriból a desiói Autobianchi gyáregységbe, de ez akkor még nem befolyásolta a modell nevét. 1968-tól viszont Autobianchi Bianchina Giardiniera változtatták a modell elnevezését, ám az autó gyakorlatilag ugyanaz maradt.
